A buddhista kolostorban hasznosan telt az idő, pontos napirend szerint éltünk. Hajnali 4-kor volt az első meditáció, ami Évi elmondása szerint légzőgyakorlatokból állt. Nekem nem igazán sikerült ilyen korán összeszedni magam. A 6 órai reggeli is éppen elég nagy kihívás volt. Nemcsak az időpont miatt, hanem sokszor maga a kaja miatt is. Minden étkezéskor főtt ételt kaptunk, ezt Ázsiában úgy értsd, hogy rizst ettünk valamivel egész nap. Na ez a valami reggel főtt káposzta volt, vagy kis szárított hal. Erről a szárított halról már többször írtam, reggel különösen rosszul érinti az embert, ha megcsapja ez az erős szag az orrát. Főleg, ha már eleve nem érzi magát túl fényesen.

Az adomány étel

Minden egyes nap, reggeli után a szerzetesek edényekkel felszerelkezve felültek egy teherautóra és megcéloztak egy közeli települést (minden nap másikat). Egy nap mi is csatlakoztunk hozzájuk Évivel, hogy megfigyeljük mit is művelnek.

A célállomásra érve leugrottunk a teherautóról, majd a szerzetesek kis köcsögeikkel a kezükben egy oszlopba sorakoztak fel. Mi önkéntesek a menet elején kétoldalt álltunk, viszont mi, velük ellentétben nem egy kis köcsögöt kaptunk, hanem Évi kezébe két hatalmas vödör, az enyémbe pedig egy karkosár került. Nehogy kiessünk a gyakorlatból. A feladat egyszerű volt, sétáltunk fel-alá a város utcáin, a hívők pedig ételekkel és pénzzel töltögették kosárkáinkat. Elképesztő volt látni, ahogy a fél város ott sorakozott arra várva, hogy adományozzon a szerzeteseknek. Az egyetlen bibi az volt, hogy rohadt nehéz volt a kosár és a vödör, miközben a szerzetesek csak azt a kis köcsögöt cipelték, amibe rizs került. Sokan készételeket adományoztak, amit aztán mind Évi vödörjeibe öntöttek össze és amit aztán úgy összeöntve ettünk meg. 😀 Igen, merthogy minden étel, amit ettünk, adomány volt. A másik probléma azzal volt, hogy mezítláb kellett gyalogolni. Alapvetően ez nem lett volna baj, de az egyik utcába nem tudtunk bemenni csőtörés miatt, ezért át kellett vonulnunk egy szűk sikátoron, ami a tömbházak között vezetett el. Na ott aztán volt minden a földön, hatalmas szemétben és abban a fura sötétszürke folyadékban lépkedtünk. Sebaj, ezt is megtapasztaltuk, de azért örülök, hogy nem volt sérülés a lábamon. 🙂

Oktatás

A faluban élő gyerekeknek nem volt szervezett oktatás, csak az odatévedő önkéntesek tanítgatják őket. Minden nap 4 órát foglalkoztunk velük. Annyira vártak minket, hogy elénk rohantak és kézen fogva vezettek a sulihoz. Elhalmoztak ajándékokkal, virágot és növényfüzért kaptunk minden nap. Nagyon lelkesen figyeltek az órán, ami általában egy angol-burmai mix volt. Letöltöttem egy szótárat, így mindig le tudtam másolni a szavak burmai krikszkraksz megfelelőjét. Nagyon tetszik a nyelv, kerekded jeleket használnak, állítólag azért, mert amikor még fatáblára írtak, nem tudtak a fába más alakú betűket vésni.

Az iskolai órák 2-2 órára voltak felosztva, egy délelőtt és egy délután. Két órán keresztül szerintem még egy felnőttnek is nehéz koncentrálni, nem hogy egy gyereknek. Ezért egy óra után tartottunk egy rövid ugrabugrálást, megmozgattuk egy kicsit a gyerekeket. Angol tudás alapján osztottuk őket négy csoportba. Annak ellenére, hogy hatalmas volt a hangzavar (egy teremben volt minden osztály) és a csoportomban 6-13 éves kor között voltak a gyerekek, mindig nagyon igyekeztek figyelni és megérteni azt, amit mondok.

Az oktatás mellett még sokféle munkát lehetett végezni. Volt aki a tolószékes idős embereket vitte sétálni, de lehetett a konyhában is segédkezni, vagy angolul tanítani a szerzetesnek készülő kölyköket. Nagyjából harmincan voltunk ott önkéntesek, így jól fel tudtuk osztani a feladatokat.
Egyik délután szemétszedést szerveztünk. Persze lehetetlen lett volna az a hatalmas mennyiségű hulladékot eltüntetni, de kiválasztottunk egy kisebb területet a faluban, ahol a helyiek szeme láttára kapkodtuk össze a szemetet. Az volt a cél, hogy lássák a jó példát.

A nap többi részében vagy döglöttünk és próbáltuk túlélni az iszonyatos meleget, vagy meditáltunk. Megtanítottak ülve, állva és járva meditálni. Érdekes élmény volt minden egyes pillanata az itt eltöltött időnek.