A Fülöp-szigetek a végtelen lehetőségek országa. Csak néhány elképesztő szám erről a helyről: több mint 7100 sziget, 150 különböző nyelv és 100 millió, közönség előtt énekelni imádó ember. Akkor is, ha egyáltalán nem megy némelyiknek a kornyikálás. A két hivatalos nyelv az angol és a filippínó, vagy más néven tagalog. Mivel eredetileg hosszabb ideig terveztünk itt maradni, megismerkedtem kicsit ezzel a nyelvvel. Még ha szinte mindenki beszélt is angolul, akkor sem volt ez haszontalan, hiszen minden ország népe imádja, ha az anyanyelvükön szólsz hozzájuk. Másrészt a nyelv formálja a gondolkodásmódunkat is, így akkor értheted meg igazán a másik kultúráját, ha tudod miből és hogyan építkezik.
Yes m’am!
A boltokban, hostelekben, bármilyen formális közegben ezzel a felkiáltással fogadják az embert. A „madam” szó akarna ez lenni, amivel formálisan szólítják meg a vásárlót. De mivel nem ejtik ki rendesen a szót, így az „mom-nak”, azaz anyának hangzik. Sosem tudtam megszokni ezt a megszólítást, összeegyeztethetetlen képeket alkotott a fejemben.
Találékonyság
A filippínó emberek nagyon találékonyak. Volt az a nap, amikor minden összejött. Egy apróság volt ennek tetejébe, hogy elszakadt a papucsom. Mezítláb folytattam volna, de egy kedves helyi bácsi ott termett és két perc alatt, egy madzag segítségével meghegesztette a flipflopot. Ráadásul még egy pár, nagyjából 50-es méretű papuccsal is kisegített. 🙂
Kontraszt
Az ázsiai nagyvárosok tuti receptje itt sem marad el: gomba módra nőnek ki a felhőkarcolók és a modern plázák a nyomornegyedek romjai mellett. A bevásárlóközpontokban belépés előtt minden esetben megmotoznak. Van külön női biztonsági őr a lányoknak. Nekünk ez persze elsőre nem, de talán még másodikra sem tűnt fel, így a férfiakhoz soroltunk be, a biztonsági őr bácsik örömére. Meglepő volt még, hogy nagyon sok plázában élő zongorajáték volt, vagy valamilyen éneklős banzáj. Ezek nagyon megdobták a kontrasztot a városok kettős arcát tekintve.
Keresztényre szabva
A spanyol gyarmatosítók jelentős nyomot hagytak az ország életében. Egyrészt a tagalog nyelv közel 40%-a spanyol jövevényszó. Spanyolul beszélőknek jelentősen megkönnyíti a nyelvtanulást. A legfontosabb európai hagyaték azonban a vallás. Nem kicsit volt erős a befolyás, ugyanis az ország kb. 90%-a keresztény vallású. Aktívan gyakorolják is, fiatalok és idősek egyaránt. A jeepney-k (kisbuszok, az itteni tömegközlekedés alapját képezik) mindenféle vallásos dologgal és szöveggel vannak feldíszítve.
Boldogság bombák
A filippínó emberek maguk a két lábon járó boldogság! Legalábbis kívülről abszolút így néznek ki. Mindenki, mindenhol, bármilyen élethelyzetben énekel és/vagy táncol. A települések tele vannak karaoke bárokkal. Ha nincs bár, akkor meg simán előcsapják a mikrofont és a kihangosítót a számunkra legelképzelhetetlenebb helyeken, és mehet is a dalolás. A szörnyű hangú embereket is birka türelemmel hallgatja mindenki végig. Kifejezetten szenvedés volt az az egy óra, amit egy hajóállomáson töltöttünk egy kompra várva, ahol egy rettentően rossz hanggal megáldott bácsi úgy gondolta, végigkaraokezza a várakozási időt. Nem volt hova menekülni. Egy hatalmas !szupermarketben! viszont pont az ellenkező esettel találkoztunk. A bolti eladónak olyan hangja volt, hogy tátott szájjal bámultuk az előadását.
Ebben a boltban lehetett tanúja néhány dolgozó és vásárló életem egyik legboldogabb pillanatának. Évivel szendvicset akartunk gyártani magunknak. Igen ám, de a kenyér szekcióban, ami ebben a hatalmas szupermarketben kitett egy egész sort, csak édes kenyeret lehetett kapni. Az összeset végignéztük, az eladót is odahívtuk, eredménytelen volt a próbálkozás. Feladtam, egy zacskó édes kenyérrel vártunk a sorunkra a kasszánál. És akkor megláttam! A bolton kívül, hatalmas betűkkel hirdették: francia pékség. Azzal a lendülettel dobtam is el a zacskós kenyeret és néhány percen belül magaménak tudhattam egy hatalmas bagettet. Két hónap után normális kenyeret ettünk, sajttal és hagymával. Örök élmény marad.
Ételek
Mint szinte mindenhol Ázsiában, a Fülöp-szigeteken is imádnak mindent, ami nagyon cukros, nagyon színes és nagyon zsíros. Nemcsak a kenyeret szeretik így… Egy igazi gyorsétterem nagyhatalomról beszélünk. A nemzetközi láncokon kívül jelen vannak a helyi gyorskajáldák is. Minden egyes utcasarokra jut legalább egy. Talán egész Ázsiában itt volt a legnehezebb dolgunk, amikor enni akartunk. A mekis kaján kívül a barbecue húsokat tolják még befelé, mézes sziruppal leöntve. Otthon messze elkerülöm a gyorséttermeket. Itt az elveim feladása nélkül nagyjából éhen dögölhettem volna. Persze itt is lehet kapni sokminden mást, csak sokkal drágábban. Ilyen csoda ételeket láttunk:
És ilyen csodákat próbáltunk:
Persze a filippínó gasztronómiában is vannak különlegességek, amik még a jól megedződött utazót is sokkolják. Ilyen étel a Balut, ami egyszerűbb értelemben tojás. De ez egy olyan tojás, amiben a kiskacsa teste már kifejlődött, de még messze van attól, hogy világot lásson. Szóval kacsa embrió, amit a helyiek éjszaka esznek. Sokmindent megeszünk mi, de ezt nem vállaltuk be. Még egy ok, hogy egyszer visszamenjünk. 🙂
Az utóbbi időben nagyon elmaradtam az írással, amit a következő két hétben igyekszek minél jobban behozni. Így most várható, hogy a következő napokban sokkal sűrűbben jelentkezek.
