Langkawiról másfél óra hajózással értük el a thaiföldi Koh Lipe szigetét. Érkezéskor a 20 kilós felszerelésemmel együtt ugrottam a hajóról a vízbe, de büszkén kijelenthetem, hogy csak a táskám legalja érte a tengert néhány pillanatra. Mivel hajóval léptünk be Thaiföldre, így az országban összesen 2 hetet tartózkodhatunk. Lefotózták a fejünket ott helyben a tengerparton, illetve kaptunk egy pecsétet március 9-e ultimátummal.
Maga a sziget -ilyet-még-nem-láttam- szép, a tenger a zöld és kék elképesztő összeállításait adja. Ennek köszönhetően az előző állomásainkhoz viszonyítva egyáltalán nem olcsó és nagyon sok a turista. Hátizsákos utazóból nem sok volt. A szigetet nagyjából 20 perc alatt be lehet járni, annyira picike. Mindezeket mérlegelve arra jutottunk, hogy két nap elég lesz itt nekünk.
Ez a két nap igazi nyaralósan telt: döglöttünk a tengerparton, naplementét néztünk, pihentünk és az én örömömre sziklát másztunk. Évi kipróbálta az igazi thai masszázst is. A nő konkrétan ráugrott és kiroppantotta minden porcikáját. Elég ijesztő volt, de nem lett baja.
A sziget frontvonala tele volt hangulatos bárokkal, éttermekkel. Látszik, hogy a thai embereknek nagyobb a tapasztalata a turizmus terén, mint maláj társaiknak. Néhány métert befelé haladva azonban feltárult a sziget másik arca. A helyiek kis falvai, ahol a nők hűsölnek a cölöpökre épült házikók teraszain és a gyerekek utánfutós motorral hordják a vizet, hogy legyen a ház körül. A faluban szabadon mászkálnak az állatok.
Az egész sziget tele van kóbor kutyákkal. Az eddigi tapasztalatok alapján Thaiföld inkább kutyás ország, míg Malajziában szinte csak macskákat lehetett látni az utcán. Vagyis inkább úgy fogalmazok, hogy kutyát nem, azon kívül pedig minden más állat szabadon mászkált.
Szép volt, jó volt, de ez a két nap bőven elég volt. Szedtük a lábunkat a következő állomásra. Bár még induláskor nem sejthettük, hogy milyen kalandos és hosszú utunk lesz…
